A nagyapámnak, aki örökre Auschwitzban maradt

Auschwitzban több mint húsz éve nem száll fel kékesfekete kormos füst a krematóriumok magas, ívelt kéményein át. A barakkok, őrtornyok, börtönbunkerek, gázkamrák között gaz és fű nő. A kivégzéseknek, elgázosításoknak, likvidálásoknak, szelektálásoknak vége. Már nem érkeznek új transzportok, az őrházak üresek, a raktárakba nem kerül új holmi. A halál, a szenvedés, a gyilkolás színhelyére ráborult a magány és az emlékezés. Azok közül akik átélték mindazt a poklot, amit ez a csendes hely magában rejt, már alig-alig él valaki. A halottak kékesfekete gőzként térnek vissza a táborokba, hogy az idők végezetéig el ne szabadulhassanak...