Mindenkinek ad a sors fiatalkorában olyan kalandot, amire még öregenis szívdobogva emlékszik vissza. Az én fiatalságomnak az volt felejthetetlenkalandja, hogy egy esztendeig inasiskolai tanító voltam.Álmomban még ma is megesik, hogy az vagyok, s olyankor mindigátverejtékesedik a fejem alatt a kisvánkos.Fiatal újságíró voltam akkoriban, s elég emberségesen megfizettek:kaptam egy hónapra száz koronát. Ez sokkal több volt ugyan, mintamennyit öreg újságíró koromban keresek, de azért el lehetett költeniezt is. Rám fért volna még valami mellékstallum. Legalább olyan,amelyiknek a jövedelméből részletfizetésre megrendelhettem volna aKlasszikus Regénytárt.